A jó és a rossz párharcáról szól minden, időtlen idők óta. Már a mesékkel belénk ivódik, hogy a gonosznak bűnhődnie kell, ez nem lehet másképp. A jó pedig mindig elnyeri méltó jutalmát. Felnőtt korunkban sem gondoljuk másképp. Azaz de. Olykor azon vesszük észre magunkat, hogy – legyen szó könyvről vagy filmről – a negatív figura iránt szimpátiát érzünk, szurkolunk, hogy ne bukjon le, igazat adunk neki, netán sajnáljuk. Vallja csak be, Ön melyik antihősért van oda?

„Jack Nicholson karaktere Jokerként a Batmanből, vagy Antony Hopkins Hannibal Lecterként A bárányok hallgatnakból. Ezek szimpatikusak tulajdonképpen, ahogy eljátsszák őket.”

Persze sok múlik a karakteren is. Némelyik gazember teljesen úriember, ezért olyan ennivaló. De erről Székely Csaba „mozigépész”, filmfaló és író többet tud mondani.

„Az úgynevezett gonosz karaktereket azokat általában jobban kidomborítják, ezek a háromdimenziós karakterek, a jók azok legtöbbször sematikusak. Mindenki tudja róluk, hogy ők a jók, és az a feladatuk, hogy jót tegyenek, és megállítsák a gonoszt. A gonosznak viszont mindig intelligensebbnek kell lennie, ha el akarja követni a tökéletes gyilkosságot, ha meg akarja hódítani a világot, ha bankot akar rabolni, emberi életeket akar tönkre tenni. Mindig ki kell dolgoznia egy pontos tervet, egy tökéletes tervet. És ezért szüksége van intelligenciára. Általában a jó kevésbé intelligens, és kicsit esetlenebb is.”

Egyfelől tehát a tulajdonságaikkal, viselkedésükkel fegyvereznek le bennünket. Másfelől az indítékaikkal.

„Vannak olyan esetek, amikor egy szereplő azért tesz rosszat, mert rá van kényszerülve. Például a vámpírfilmeknél: nem élné túl, hogyha nem szívna vért. Az emberfeletti tulajdonságai azok le szokták nyűgözni a nézőt.”

A törvénytisztelő hőssel ellenkezőleg a negatív figura szembe mer fordulni a világgal, magasról tesz a társadalmi szabályokra. Ez is szimpátiát kelthet a közemberben.

„Van egy olyan is, hogy az ember a saját, megálmodott lázadását kivetíti ezekre az emberekre, látja, hogy olyan dolgokat tesznek meg, amire ő nem képes.”

Modern korunk Rózsa Sándoráért, a Wiszkysért is azért bomlottak annyian, mert gúnyt űzött a hatalomból, nem beszélve csáberejéről… A filmipar vevő is a sztorijára, de ez más lapra tartozik.

Mivel Csaba nemcsak a film, hanem az irodalom világában is otthonosan mozog, elvégre író, megkérdeztük hát tőle, melyik figura – a jó vagy a rossz – jellemábrázolása áll hozzá közelebb.
„Mind a kettőnek nehéz, mert olyan jó figurát kitalálni, amelyik nem sablonos, az is elég nehéz. A gonosz figurák, tehát ott jobban ki kell domborítani, meg kell magyarázni, hogy mitől gonosz, mik az indítékai, s hát nem szabad csak gonosznak lennie egy figurának, mert akkor túlságosan egyoldalú és lapos lesz. A jó viszont lehet csak jó.”