Van egy barát, aki egész télen állja a sarat, pontosabban a havat: a hóember. Ez a kissé fagyos tekintetű, sejtelmes mosolyú, megnyerű arcú figura gyermeki örömök okozója, mesék és filmek ihletője. Őrzi a telet, habár nem társul egyik ünnepkörhöz, valláshoz sem. Míg a Mikulás és az Angyal sebtiben távoznak, ő tovább marad. De vajon hogy született? Ki és mikor építette az elsőt? És miért épp murok az orra? Hiszen nyomai nincsenek, az első rég elolvadt… Legendája viszont él.

Az első írásos említés 1380-ból származik. A középkorban úgy hitték, a hóval érkezett, a hóból emelkedett ki. Akkortájt egy tömbből faragták ki, nem vigyorgott, mert egyszerűen csak a fagyot jelképezte. Az idők haladtával megjelennek a kezdetleges vonások: a murokorr, a szénszem. Később öltözetet is kap: kalapot, sálat, kabátkát, a karjába meg seprűt. A 19. században „felfedezik” a tanítók, építését a gyermekek kreativitásának fejlesztésére használják. Aztán a hóember életébe is beköszönt a modern kor: ma már üvegből, fából, vattából készül, és nem mellékes, hogy a kereskedelem téli reklámarca. A hó eme csodája pedig ott várakozik a kertekben, a parkokban. Arra vár, hogy felélesszük a hagyományt, hogy családi program lehessen.