Hétfőn már beszámoltunk arról, hogyan kezdődött az idei Cannes-i Filmfesztivál. Gyenge Zsolt a helyszínről tudósított Salma Hayek ruhájáról, az Indiana Jones körüli őrületről és a pálmafákról csüngő fotósokról. Most magáról a fesztiválok fesztiváljáról lesz szó – így hívják legalábbis filmes körökben. Minden évben májusban kerül megrendezésre, immár 61 éve.

„Cannes-ról azt kell tudni, ha meg akarja érteni az ember, hogy ez nem egy, hanem legalább három fesztivál. Mert az a felhajtás, amit az utcán meg a vásznakon látunk, az mondhatni csak a felszíni része az egésznek. Aztán mögötte ott van a filmipar, ahol a producerek és háttéremberek különböző kis találkozókon, koktélpartikon, megbeszéléseken vesznek részt.”

Ezek a partik nem attól fontosak, mert megleshető Steven Spielberg, amint részegen tántorog valamelyik jacht fedélzetén, hanem mert a film jövőjét érintő fontos kérdések dőlhetnek el.

„Az itt létrejött kézfogásoknak, eszmecseréknek az eredménye rengeteg film az elkövetkező két-három évben, hiszen itt alapozódnak meg olyan kapcsolatok, amelyekből aztán koprodukciók vagy különböző együttműködések tudnak alakulni. Aztán még mögötte, nagyon hátul van az a rész, ahol partiznak a legnagyobb sztárok, akiket nyilván nem lehet megközelíteni, viszont folyamatosan arról számolnak be, hogy milyen hatalmas buli számukra Cannes.”

Ami a programot illeti, itt folyamatosan, reggeltől estig zajlanak a vetítések. Lehetetlen mindent megnézni, ami fontos. A vetítésekre egyébként csak meghívóval lehet bejutni, a turistáknak meg kell elégedniük azzal, hogy bámulják a fel-feltűnő sztárokat és Angelina Jolie gömbölyű pocakját.

„Minden este úgy van, hogy a legutolsó vetítések fél 11 körül kezdődnek, illetve időnként vannak ilyen éjféli szeánszok, amikor különböző speciálisabb filmeket vetítenek. Például Kusturicának a Maradonáról szóló filmje, amely nem szerepel egyik szekcióban sem, ennek ellenére természetesen minden felhajtás hozzá ugyanúgy kapcsolódik.”

Gyenge Zsolt a fesztivál rendszeres látogatója, és az idei kínálattal igen meg van elégedve:
„Idén a versenyprogram különlegesen jónak tűnik, azt lehet mondani, hogy nem volt még rossz film, nemcsak a versenyprogramban, de egyik mellékszekcióban sem. Ráadásul átlagon felüli jó alkotásokat válogattak be. Az igaz, hogy nincs egy kiemelkedő remekmű, tehát nem úgy van, mint tavaly, amikor Mungiu filmje, a 4, 3, 2, és a Coen-testvérek filmje magasan kiemelkedett a mezőnyből.”

Zsolt mesél a fesztivál üzleti oldaláról is.
„Van egy hatalmas filmvásár, ahol a fesztiválon bemutatott 50 film mellett még levetítenek 150-et kis apró termekben, ahol a forgalmazók előre megvásárolhatják a filmek jogait. Van úgy, hogy még csak egy 2 perces trailert hoznak el belőle, de ha nagyon nagy sztárok vannak benne, akkor ráharapnak még a film elkészülte előtt, hiszen akkor olcsóbban lehet megkötni az üzletet. Ezek az üzletek konkrétan meg is köttetnek, tehát ki hány millióért veszi meg az amerikai, az európai vagy az ázsiai forgalmazási jogokat.”

Tegnap mutatták be az egyetlen magyar filmet, Zsolt erről is beszámolt:
„Tegnap mutatták be Mundruczó Kornélnak a Delta című filmjét, amit egyébként a Filmszemlén februárban már látni lehetett. Itt rövidebbre elsősorban inkább feszesebbre vannak vágva a jelenetek. A fogadtatása egyébként nem volt szokatlan vagy kitörő, hatalmas lelkesedés, hanem egy olyan fogadtatás ami egyébként egy ilyen sztárokkal tűzdelt filmekre jellemző Cannes-ban.”