Könyv: Kicsikről nagyoknak 1. (Park Kiadó, 2008)
A Kicsikről nagyoknak című könyvet (első kötet, kisgyermekkor) húsz-egynéhány éve írta Vekerdy Tamás, de állítása szerint ma sem írná meg jobban. A könyv segít a gyereknevelésben megtapasztalt buktatók felismerésében és rámutat arra, hogy ez az időszak is kiegyensúlyozottá és élménygazdaggá tehető. A könyv legfontosabb hatása, hogy oldja a szülői aggodalmat, mivel a szülő sokszor érzi magát úgy a gyerekek életében, mint elefánt a porcelánboltban. Vekerdy szemével azonban olyan egyszerű és kézenfekvő minden probléma megoldása. A könyv a játék fontos szerepe mellett érvel, hiszen ami egy külső szemlélőnek „csak” játék, az a gyerek számára egy kihagyhatatlan fázis, a fejlődéshez vezető „komoly” munka. Igazán hasznos olvasmány!
Cikk: Csapatban dolgozni jó (www.lelkititkaink.hu)
A csapat tagjai egy jól meghatározott cél érdekében dolgoznak, amely lehetőséget ad a személyes fejlődésre és a társas kapcsolatok javítására. A csapat nem csak mennyiségileg, de minőségileg is más, több, mint a tagjainak az egyszerű összege. A csoport ereje a szinergiában mutatkozik meg, vagyis két tényező együttese az ún. csoporthatás, amikor 2+2=5. Hogyan lehet ezt az erőforrást kiaknázni, mi szükséges a csapatmunka beindításához, hogyan kezelhetők a csapaton belüli konfliktusok- erre ad választ a cikk.
Film: Száll a kakukk fészkére (rendezte: Milos Forman, 1975)
A film Ken Kesey azonos című regénye alapján készült és öt Oscar díjat nyert ( legjobb film, legjobb rendezés, legjobb forgatókönyv, legjobb férfi főszereplő, legjobb női mellékszereplő kategóriákban). A főhős McMurphy börtönből került az elmegyógyintézetbe, amit eleinte jobbnak vél a börtönnél, ahol azonban nehezen viseli el, hogyan bánnak a többiekkel, hogy törik meg a betegek emberségét. Ő maga egy pillanatra sem alkuszik meg, háborút indít, amelyben rövid időre sikerül felrázni a vegetáló betegeket, még egy kollektív hajókirándulást is sikerül megszerveznie, ami után zárt osztályra csukják. Nem véletlenül nevezik a bele nem törődés bibliájának is a filmet, hiszen alapvető mondanivalója, hogy még a legreménytelenebb és legkiszolgáltatottabb helyzetben is érdemes lázadni. A film az antipszichiátriai irányzat egyik mérföldköve, amely szerint a pszichiátria nem tesz mást, mint bizonyos társadalmi problémákat medikalizál (gyógyszereket alkalmaz, kórképeket állít fel), devianciákat betegségnek bélyegez és társadalmi kontrollt gyakorol. Kihagyhatatlan!
