hűség és hűtlenség a párkapcsolatban lesz a mai egyik témánk. arról fogunk beszélgetni, hogy valóban úgy van-e hogy a férfiak inkább poligámok, a nők meg monogámok? vagyis tényleg van-e olyan, hogy valaki képtelen hűséges maradni egy párkapcsolatban?hogyan lehet elviselni azt ha éppen a párunk az, aki folyton félrelép? mit jelez ez? tényleg a párkapcsolattal van gond, ha valaki a felek köyül félrelép, vagy ez lehet egyszemélyes probléma is?

és ha már itt az év vége, a kiértékelések ideje, a kiértékelésről is beszélgetni fogunk. Arrról hogy miért fontos ez, és hogyan a leghatékonyabb.

gondolatokat könyvvel jutalmazunk, ma is lesz sorsolás.

a szerencsés nyertes ezt a könyvet nyerheti meg:

Könyv: Hector utazása avagy a boldogság nyomában (2008, Athanaeum 2000 Könyvkiadó KFT)

A könyv egy Hector nevű fiatal pszichiáterről szól, aki nemigazán elégedett önmagával és elindul a boldogság nyomában. Maga mögött hagyja praxisát, barátnőjét, mindent, ami az addigi életében fontos volt. Megismerkedik új emberekkel, új helyzetekkel, új kultúrákkal és időközben nemcsak a körülötte levő dolgok, hanem ő maga is változik. Megfontolandó, amit Hector mond: Ennek a három különbségnek – amink van és amire vágyunk; a jelen és a legjobb időszakunk; amink van és ami másoknak van – az átlaga nagyon szoros összefüggésben áll a boldogsággal. Minél kisebb, annál boldogabban vagyunk. A könyv sok vonatkozásban hasonlít a már ajánlott Eric Weiner A boldog zarándok című művéhez és egy kicsit ”kisherceges” is. Számos deffiníciót tartalmaz a boldogság fogalmára és életvezetési tanácsokat is kaphatunk belőle. Élvezetes, könnyed olvasmány. Végkövetkeztetésként egyetérthetünk azzal, hogy: Ott tévedünk, ha azt hisszük, a boldogság a cél…

Cikk: Fogyj, fogyassz – üzenetek a média világából (http://mipszi.hu/cikk/090301-fogyj-fogyassz-uzenetek-media-vilagabol)

A modern, divatos életmód, a mesterséges szépségideál, a karcsúság fontosságának túlhangsúlyozása olyan illúziókat teremt és tart fent az ideális női alakról, ami közvetve szerepet játszik az evészavarok kialakulásában. Mindezt természetesen biológiai, pszichológiai, szociális tényezők, valamint a családi kapcsolatrendszer, a szülők testsúlyhoz viszonyulása és viselkedése, a testképre vonatkozó percepciók is befolyásolják. A gyerekek által kedvelt Barbie baba is hozzájárulhat az emberi testről alkotott torz vélemény kialakulásához. Ha a baba méretei valósak volnának, akkor a nyaka túl hosszú és vékony lenne ahhoz, hogy elbírja a fejének súlyát, felsőtestének arányai miatt nem tudna normálisan, egyenesen tudjon járni. Érdemes megnézni a cikk végén található táblázatot…

Film: Brian élete (1979, rendezte: Terry Jones)

Bizányára többen dudorásszátok a közismert slágert a film végéről:  Always Look on the Bright Side of Life – „Mindig az élet napos oldalát nézd”.

Csak nézd az élet napos oldalát!
Az élet abszurd, halál a végszó,
És földig hajolsz a függöny előtt…
Felejtsd el a bűnöket,
És röhögjél egy jót,
Élvezd ki a végső csattanót!
És nézd a halál napos oldalát!
Mielőtt még végképpen kifújsz. Az egész csak egy show,
Hát hadd nevessenek!
De a végső vigyor a tiéd,
Ne feledd!

Az élet nem nagy ügy,
Ha jobban megnézzük.
Hisz egy röhögés,
A halál meg egy vicc.

Csak nézd az élet napos oldalát!
Csak nézd az élet napos oldalát!

A filmből a kedvenc jelenetünk Dalmával:

Brian (az áldást kérő tömegnek): Nektek önállóan kell gondolkodnotok! Ti mind egyéniségek vagytok!

A tömeg: Igen, mi mind egyéniségek vagyunk!

Brian: Ti mind különbözőek vagytok!

A tömeg: Igen, mi mind különbözőek vagyunk!

Egy ember a tömegből: Én nem!

Kihagyhatatlan. Nézzétek megJ

nagyon boldog karácsonyt kívánunk minden hallgatónknak/olvasónknak/hozzászólónknak!

és mert készülünk az új évre is, ezennel megkérek szépen mindenkit, hogy segítse nekünk az év végi kiértékelésünket és írja meg őszintén a véleményét a Pszichotrillákról, a blogról, rólunk.

és ezt a kérdést mi nyitva is hagyjuk, hitviták nélkül szeretnénk a hitről beszélgetni, hogy ez hogyan jelenik meg a mindennapokban, erőforrás-e vagy teher. beszélgetni fogunk arról is, hogy miben, kiben tudunk hinni, és arról is szó esik majd, hogy a hit mellett ott van-e mindig a vallás, vagy nem.

ezzel kapcsolatos élményeiteket el is mondhatjátok akár, hozzászólásban itt, vagy messengeren az erdelyfm ID-re, a műsor ideje alatt.

sorsolni is fogunk, most is. ezt a könyvet:

Könyv: Szendi Gábor: A nő tündöklése és bukása (Jaffa Kiadó, 2008)

A szerző klinikai pszichológus, aki leginkább szabad gondolkodónak nevezi magát. Irásaiban kemény szavakkal bírálja a pszichiátriai gondolkodásmódot és a gyógyítási gyakorlatot. Ő írta meg 2004-ben a Depresszióipar tanulmányát, majd 2005-ben az azonos című könyvét, melyek a gyógyszeripar és a pszichiátria veszélyes összefonódását tárta fel. Könyvének alaptétele, hogy evolúciós szempontból a depresszió egy adaptív válasz bukásra vagy veszteségre. Emiatt állásából is elbocsájtották, valamint a Magyar Pszichiátriai Társaság is beperelte.

A nő tündöklése és bukása című könyvében szintén evolúciós szempontból elemzi a férfi és a nő kapcsolatát. A férfiak evolúciós programja azt diktálja: szaporodj vagy pusztulj, emiatt ők inkább keresik a kockázatot, versengőbbek, agresszívebbek, mint a nők. A férfiak legtermékenyebb éveikben halnak meg két-háromszor nagyobb valószínűséggel, mint a másik nem. Szendi véleményében mióta az ember emberré vált, azóta a nő a világ rejtett mozgatórugója és az evolúció titkos favoritja. Hogy miért is? Olvassátok el a könyvet:)

Cikk: A képzelet hatalma (http://mipszi.hu/cikk/091023-kepzelet-hatalma?page=0,0)

A vizualizáció éber állapotban irányított képzelet. Gondolatainkkal, képzeletünkkel hatni tudunk testünk működésére is. Robert Ader volt az első kutató, aki 975-ben  bizonyította, hogy az immunrendszer és az agy szoros kapcsolatban állhatnak egymással. A vizualizáció által történő öngyógyítás nem mágikus dolog, hanem annak a ténynek a bizonyítása, hogy tudatunkkal hatunk testünk működésére. Az orvosi vizsgálatok is bebizonyították, hogy azok a betegek, akik meg akarnak gyógyulni, sokkal nagyobb eséllyel lesznek egészségesek, mint akik eleve feladják. A képek mellett a pozitív gondolatoknak is nagy szerepük van. Merjünk élni ezekkel a lehetőségekkel is:)

Film: Öten a menyországból (2004, rendezte Lloyd Kramer)

A film egyik kedvenc íróm, Mitch Alboom hasonló című könyve alapján készült. Alboom a Keddi beszélgetések az életről és a halálról című könyv szerzője, amiből a Leckék az életről film született és amit már ajánlottunk egy előző Trillában. Hasonló “leckékkel” találkozhatunk ebben a filmben is: a megbocsájtásról, elengedésről, elfogadásról, az életben igazán fontos dolgokról van szó.  A főszereplő, a háborús veterán Eddie, életvídám fiatalemberből megkeseredett öreggé válik és 83 évesen meghal, miközben egy kislány életét próbálja megmenteni. A menyországban  magyarázatot keres élete rejtett összefüggéseire, ahol öt szereplő állítja reflektorfénybe sorsa kulcsjeleneteit. Az, hogy élete kudarc vagy hősies erőfeszítés volt, megtudhatjátok, ha megnézitek a filmet. Előtte azért olvassátok el a hasonló címmel íródott könyvet is!

szerdára ismét két témával készülünk.

megbocsátás, elengedés lesz az egyik témánk. azért tartjuk aktuálisnak, mert közeleg a szeretet ünnepe. kicsit körbejárjuk azt, hogy ilyenkor tényleg megbocsátóbbak vagyunk-e, illetve hogyan lehet megbocsátani. vannak-e “elefántok”, akik nem felejtenek, és lehet-e felejtés nélkül megbocsátás? el kell-e engedni a sérelmet, a történést amit meg akarunk bocsátani? hogyan lehet tudatosan törekedni erre? meg kell-e bocsátani minden sérelmet?

második témánkat egy messengerezőnk javaslatára választottuk. hogyan lehetek én én a párkapcsolatban? a párkapcsolat fejlődési szakaszai közül az első a szimbiózis szakasza. ez ismerős a gyerek fejlődési szakaszaiból, amikor a gyerek szimbiózisban van az édesanyjával. ugyanígy szimbiózisban vagyunk akkor mikor a rózsaszínű szemüvegen nézzük a másikat, és olyan gyomor-remegősen vagy térd-remegősen vagyunk szerelmesek. (tényleg, kinek mije remeg, ha szerelmes?) biztosan szó lesz az ősbizalomról, mert ez nagyon alapja minden kapcsolatnak. és mert én a kapcsolatban, ezért szó lesz az asszertív kommunikációról is.

ha kérdésetek van, tegyétek fel szerda délután fél 7ig.

és várjuk azokat a történeteket is, amelyeket meg szeretnétek osztani, akár kapcsolódik a témához, akár nem.

írjatok bátran.

a szerdai sorsoláson minden hozzászóló neve bekerül egy dobozkába, ahonnan kisorsoljuk azt a nyertest, aki a következő könyvet nyerheti meg:

úgyhogy hajrá:-)

Könyv: Ronald David Laing: Tényleg szeretsz? Gubancok (2008, Könyvfakasztó Kiadó)

A könyv szerzője egy skót pszichiáter, akit gyakran az antipszichiátria apostolának is tartanak. Véleménye szerint az őrület nem az egyénben, hanem az egyének között található. Az ahogy egymással bánunk, az megőrjíthet vagy meggyógyíthat valakit. A gubancokat pedig csak annak sikerül kibogozni, akinek van bátorsága szembenézni önmagával. De a szálak egyre csak kuszálódnak, mivel: Ha nem tudom, hogy nem tudom, azt hiszem tudom, ha nem tudom, hogy tudom, azt hiszem nem tudom.

Gondoljuk csak át, hányszor játszodtuk le a könyvben leírt, alábbi férfi-nő  játszmát:

nő Tényleg szeretsz?

férfi Tényleg szeretlek

nő Mondd „szeretlek”

férfi Szeretlek

nő Akarsz megölelni?

férfi Akarlak megölelni és simogatni és felöklelni és adni-kapni

nő És minden rendben?

férfi Minden rendben

nő Meg tudsz esküdni rá hogy sose hagysz el?

férfi Megesküszöm rá hogy sosem hagylak el két kezem a szívemre és így haljak meg ha hazudnék

(csend)

nő Tényleg szeretsz?

Nevetve sírhatunk és sírva nevethetünk a könyv olvasásakor. Utóirat Laing nyomán: Tényleg hallgattok bennünket?:) Mármint a Pszichotrillákat. Biztos? Komolyan?:))))

Film: Veszélyes kölykök (1995, rendezte:John N. Smith)

A főhős, akit Michelle Pfeiffer alakít, régi álmát szeretné megvalósítani, tanár szeretne lenni. Olyan osztályt kap, ahol felnőtt és látszólag “kemény” diákok tanulnak, akik azonban szomjazzák az elismerést, törődést és dícséretet. A filmben nagyon szépen érvényesül a Pygmalion effektus, az önmagát megvalósító jóslat hatása. Mindez azon alapul, hogy ha valamiben hiszünk és ennek bekövetkezésében bízunk, akkor ez cselekedeteinket is irányítani fogja, aminek következtében meg is valósul. A jelenség kulcsa tehát nem pusztán az elvárások növelése, hanem azok pozitív közvetítése. Kutatások bizonyítják, hogy a Pygmalion típusú tanárok ismereteiket és képességeiket tudatosan használják, erős önbizalommal rendelkeznek, ami alapján képesnek érzik magukat tudásuk átadására és mások fejlesztésére. A tanítványokat úgy teszik képessé a magas elvárások teljesítésére, hogy saját hitükből, önbizalmukból adnak át a diákjaiknak, megelőlegezett bizalom formájában, ahhoz, hogy segítsék őket abban, hogy elérjék a kitűzött céljaikat. Miután a diák elfogadja a tanárt, aki kifejezi bizalmát a tanítványaiban, feloldódnak a gátlásai és képes lesz az önfejlesztésre. Hogyan történik mindez? Nézzétek meg filmet, érdemes, nekem egyik nagy kedvencem. Nem csak pedagógusoknak ajánljuk.

Cikk: A humor szerepe a krízis szituációkban (http://pszichologia.com/cikkek/tudomany/a-humor-szerepe-krizis-szituaciokban.html)

A humor az egyik leghatékonyabb módszer a problémákkal való megküzdésben. Aki nevetni tud önmagán, már jól ismeri saját magát, és jó úton jár ahhoz, hogy igazán megismerjen másokat. A krízishelyzetekben azonban mértékkel kell bánni ezzel, mivel az ilyen esetekben elsütött poén bántó és lesújtó lehet, inzultálásként vagy degradálásként hathat. A krízishelyzetben a humorra való fogékonyság a krízis-helyzettől való távolságtól függ, attól, hogy mennyire érzékelhető a személy számára a krízis által okozott kár. Minél nagyobb az érintett és a krízis közti távolság, annál valószínűbb, hogy a humor terápiás értékű lesz, és nem lesz bántó, érzéketlen. A cikk elején szerepel egy jó kis vicc: Egy ember kétségbeesetten ecseteli a rendőrfelügyelőnek, hogyan vált a háza vihar áldozatává, hogy mosta el az ár, le a hegyről, át a főúton, egészen az óceánig. A rendőrfelügyelő erre azt feleli: „Ok, pajtás, csak annyit jegyzek le: Nincs állandó lakcím. Ha mi lennénk hasonló helyzetben, lehet nem tűnne annyira viccesnek a rendőr poénja…

szerdán két témát járunk körül, az egyik a határaink lesznek. no nem az országhatárokra gondolunk, hanem azokra a lélektani határokra, amiket néha észre sem veszünk, viszont ha átlépjük szinte mindig megérezzük.  valóban van-e olyan hogy nem veszem észre hol a határ, vagy csak nem akarom észrevenni? mikortól feszegetjük saját határainkat? le lehet-e erről szokni?a konfort-zónán túl már biztosan ütközünk a saját határainkkal, de van-e bátorságunk kilépni a saját konfort-zónánkból? mi kell még ahhoz, hogy kilépjünk, és szembetaláljuk magunkat a határainkkal?

a másik téma amiről beszélgetni fogunk az az énkép. mitől torzulhat? torzulhat-e pozitív irányba is vagy csak negatívba? honnan jön a megfelelési kényszer, miért érzi magát a megfelelési kényszeres magát sokkal kevesebbnek ha nem felel meg mindenki elvárásának? hogyan változtathat ezen? hogyan neveljük a gyerekeinket, hogy ne legyenek kényszeresek a megfelelésben, és egyáltalán, hogy helyes legyen az énképük?

várjuk a kérdéseket, észrevételeket, történeteket.

a blogos játék is folytatódik,  a következő könyvet lehet megnyerni:

szerdán, délután 7kor várunk mindenkit, az Erdély FM 97,1-en.  messengeren és smsben is elérhetőek leszünk a műsor ideje alatt, csak jelzem;-)

 Könyv: Marie Haddou: Merj nemet mondani! (2006, Park Kiadó)

Miért is olyan nehéz nemet mondani? Ime néhány a lehetséges okok közül: udvariasságból, hogy a konfliktusokat elkerüljük,  attól való félelmünkből, hogy másokat magunkra haragítunk, a kritikától való szorongás, bűntudat, elvárásoknak való megfelelés miatt. A jó szándékkal kimondott nem után sokkal eredményesebbek lehetünk, amennyiben ezt határozottan, nyugodtan és meggyőződéssel tudjuk kimondani. A “rossz” nemek: az, amit rendszeresen és agresszíven hangoztatunk, a konok és kíméletlen nem, az aszociális nem, amikor a segítségre szorulókat utasítunk el, az aggodalmaskodó nem és a felelőtlen nem. A könyv két fő pont köré szerveződik: a megértés és annak folyamata, vagyis ki vagy, hogyan működsz és hogyan lehet a rossz működést megváltoztatni? A második rész az elmélet gyakorlatba való átültetéséről szól, munkahelyen, családban, baráti és partnerkapcsolatokban és hétköznapi konfliktushelyzetekben. Olvassátok és merjetek “jó” nemeket mondani!

 Film: A felolvasó (2008, rendezte Stephen Daldry)

A 36 éves nő és 16 éves fiú kapcsolatának órarend szerinti menetrendje felolvasás, zuhanyozás, szeretkezés, majd egymás melletti heverészés. A történet erről a furcsa, jövő nélküli, de szenvedélyes és tökéletesen őszinte kapcsolatról szól, a lelki gyötrődésről, vívódástól egészen a teljes érzelmi felemésztődésig, Számos kérdést vetődhet fel bennünk a film és könyv kapcsán: hogyan lehet megbírkózni az ambivalens érzésekkel, mit élhetünk meg, ha elveszítjük a dédelgetett képet egy emberről, tovább lehet-e lépni azokon az életeseményeken, amelyeket sem megérteni sem feldolgozni nem tudunk? A vádlottak padján ülő hősnő akkor tudná elkerülni az ítéletet, ha az élethazugságáról is fellebbentené a fátylat. Miért nem szólal meg Hanna lelkiismerete útközben? Van-e, lehet-e összefüggés írástudatlanság és öntudatlanság között? És végül a nagyon mély tanulság a professzor szájából: csakis az adott kor törvényei és körülményei alapján szabad ítéletet hozni. A Bernhard Schlink által írt, a film alapjául szolgáló  könyvben olvashatjuk: “Egy élet, amelynek felívelései energikus meghátrálásokból, és amelynek győzelmei eltitkolt vereségekből állanak.” (Ulpius, 2007, 138 o)  Erről szól a film. Nézzétek meg!

Cikk: Korbuly Ágnes – Forgách Anna: A transzgenerációs traumák családterápiás megközelítése (http://www.lelekbenotthon.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=242)

Traumának azokat a fenyegető hatásokat nevezzük, amelyeket a gyermek az adott időpontban bármilyen okból nem képes feldolgozni. A transzgenerációs (szociálisan átöröklött) traumával kapcsolatos kutatások a náci haláltáborok túlélőinek gyermekeinek élményeiből kiindulva kimutatták, hogy a másodgenerációs túlélők pszichés problémáját szüleik elszenvedett traumája okozhatja azáltal, hogy ezek “átsugároznak” a következő generációra. A traumával való megküzdés szempontjából az anya a “pajzs” szerepét tölti be a csecsemő életében. Amennyiben  ez a pajzs hiányos, akkor az fokozottabb sérülékenységhez vezet. A biztonságosan kötődő gyerek védettebb a traumatikus élmények negatív hatásaival szemben. A biztonságos kötődést az “elég jó” anya biztosíthatja, aki képes a gyermek érzéseinek befogadására és tükrözésére. Ha többet akartok megtudni a családterápiás megközelítésről valamint a transzgenerációs traumákról, olvassátok el a cikket!