ezennel tudatom kedves Mindnyájatokkal, hogy szerdán újra élő Pszichotrillákkal várunk benneteket.

beszélgetni fogunk az ünnepekről. nekem ezek a kérdések jutottak eszembe: hogyan ünnepeljen az, aki teljesen egyedül van karácsonykor, miért van az, hogy a legtöbb családban szentestére már mindenki kellően mérges és dühös, és aznap van a legtöbb veszekedés, és kellenek-e nekünk ezek az ünnepek, még akkoris ha elvesztették már vallásos tartalmukat. és mert azt látom igen, akkor miért.

lesz még egy kimeríthetetlen témánk, ami nem más mint a jó szülőnek lenni fogalma. ezt a témát egyik blogos hozzászólónk javaslatára választottuk. arról már beszélgettünk egyik régebbi műsorunkban hogy létezik az “elég jó szülő” fogalma, ezt járjuk körül majd szerdán. hogy mit lehet tenni ha az ember értékrendje teljesen már mint a társadalomé, mi a jó a gyereknek, ha felkészítjük a társadalmi értékekre, úgymint pénz és hatalom és törtetés, vagy ha üvegbúra alatt védjük ezektől amíg lehet?

és biztos vagyok benne, hogy a két témával kapcsolatban nektek is vannak kérdéseitek, kérlek szerda délig tegyétek fel ezeket, hogy a trillákban kapjatok rá választ.

és akkor íme a két könyv amit sorsolni fogunk a szerdai műsorunkban:

Könyv: Benedek László: Játék és pszichoterápia (2005, Könyvfakasztó Kiadó)

Ez a közel 200 játékleírást tartalmazó játékterápiás szakkönyv pedagógusoknak, pszichológusoknak, játékterápiával foglalkozó szakembereknek szól. A játékterápia lényege, hogy a terapeuta közös játékba vonja be a gyermeket, ezen keresztül kommunikál vele, igyekszik megérteni és feloldani belső feszültségeit. A játékterápia eljárását az indokolja, hogy a gyermek érzéseit, szorongásait, feloldatlan konfliktusait kevéssé tudja szavakba önteni, a feldolgozásban segítségére vannak a szimbolikus és metaforikus elemek. A gyermekek életét kitöltő játékban benne van mindaz, amit a világból érzékel és amit magáról gondol. A játék a gyermek lételeme, viszont az a felnőtt, aki képes megőrizni egy szeletet ebből a spontán és örömelven alapuló tevékenységből, nagyon szerencsésnek mondható. Olvassátok el és merjetek játszani!

Film: Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le (1995, rendezte: Ivor Monger)

Az első világháború alatt két angol térképrajzoló, Reginald Anson és társa, George Garrad megérkezik a Ffynnon Garw nevű wales-i falucskába, hogy felmérjék a falu mellett emelkedő hegyet, a falu büszkeségét. A hegyről azonban kiderül, hogy csak egy domb. A falu lakossága nem fogadja el a döntést és szembeszáll ezzel, több száz vödörrel kitoldják a hegyből hiányzó métereket. Mit is tanulhatunk ebből az angol vígjátékból? Kitartást, konokságot és azt, hogy látszólag lehetetlen dolgokat is képesek vagyunk megváltoztatni, ha hiszünk benne. Ugyanezt gondolom a nagy oktatási reformokról, amelyek akkor lesznek hatékonyak, ha egy pedagógus közösség bátran ki mer állni azon elvek mellett, amelyekben hisz.

Cikk: Kapunyitási pánik: mit jelent valójában? (http://www.sote.hu/media/hir.php?id=3268)

A kapunyitási pánik fogalma alatt a húszas, harmincas évek elejére jellemző bizonytalanságot, céltalanságot érthetjük. A legtöbb fiatal tudatában van annak, hogy döntései egész életét befolyásolják, emiatt úgy érzik, hogy meg kell megtalálniuk életük értelmét, célját, ami majd boldoggá tészi őket. Karrierépítés, társtalálás, anyagi biztonság megalapozása, szülőktől való elköltözés, önálló élet elkezdése, ezek mind olyan feladatok, amit a pályakezdő fiatalnak meg kell oldani. Ezzel párhuzamosan megjelenik az önmagukban és a lehetőségeikben való kétely, bizonytalanság, ami az eleve szorongó, depresszív fiatalokat jobban megviseli. A kapunyitási pánik legtöbbször a diplomahalmozásban nyilvánul meg, ami lehetőséget ad arra, hogy a fiatal még több ideig maradjon az otthoni kényelemben vagy abban, hogy a túlzott elvárások nincsenek összefüggésben a valósággal. Megoldást jelenthet az, ha a fiatal már az egyetemi évek alatt elkezd dolgozni és megpróbálja a vágyait és lehetőségeit összeegyeztetni.

nos, a következő Pszichotrillát felvételről halljátok majd, mert Annamária ezen a héten  kalandos elfoglaltságai miatt nem tud itt lenni szerdán este 7-kor.

elárulok egy óriási titkot, az adást már rögzítettük. Beszélgettünk a kamaszkorról, arról, hogy mit él át a kamasz és a család, hogyan élhető túl ez az időszak, amikor feje tetejére áll a világ, és ahogy Vekerdy Tamás mondta volt, a kamasz “átépítés alatt átmenetileg zárva” kellene legyen.

beszélgettünk még a szeretetnyelvekről. mert akármilyen fura, mindenkinek más a szeretetnyelve, vagyis nem mindenkinek azonos. ezért van az, hogy egyes embereknek a szeretetről beszél az, ha kapnak egy szál virágot, másoknak pedig csak egy udvariassági formula. hallgasd meg, és rájösz mi a Te szeretetnyelved.

szóval szerdán Pszichotrillák, 7-től.

Könyv: Leo Buscaglia: A szeretet - Tűnődések az emberi élet legnagyobb élményéről (2000, Park Kiadó)

A szerző a “szeretetórák” tapasztalataiból merítve, konkrét esetek kapcsán körvonalazza a szeret természetét. Véleményében az egyetlen szó, amely méltóképpen kifejezné a szeretet az „élet” , mivel a szeretet maga az élet. Lássunk erre egy példát, az egyik kedvencemet a könyvből: A szerzőt egy versenyen zsűritagnak kérték fel, ahol a cél az volt, hogy megtalálják a legfigyelmesebb gyermeket. A győztes egy négy éves fiú lett, akinek szomszédja, egy idős bácsi, nemrég veszítette el a feleségét. Amikor a gyerek meglátta, hogy az öregember sír, átballagott a szomszéd kertjébe, felmászott a bácsi ölébe, és ott kuporgott. Később az anyja kérdésére, hogy mit mondott az öregnek, így felelt: Semmit, csak segítettem neki sírni.

Ami a könyvben tanulságként megfogalmazódik, az az, hogy “a világon a legkönnyebb dolog azzá lenni, amik vagyunk, amit érzünk. Sokkal nehezebb azzá lenni, amit elvárnak tőlünk, a világ mégis ezt a színjátékot játssza. Valóban önmagad vagy, vagy az, aminek az emberek látni szeretnének? Tényleg meg akarod ismerni önmagad? Ha igen, ez lesz életed legboldogabb utazása.” Olvassátok el. Megéri.

Film: Pay it forward (2000, rendezte Mimi Leder)

Ez egyik olyan film, ami meghatározó szerepet töltött be az életemben. Az új tanár társadalomtudomány órán azt a feladatot adja a diákjainak, hogy próbálják meg a világot jobbá tenni. Az egyik kisfiú, Trevor ezt nagyon komolyan veszi és kitalál egy fordított piramisjátékot: három embernek segít és megígérteti velük, hogy ők is hasonlóképpen járnak el.

Hogyan is kell elkezdeni? “Nehéz dolog. Nem lehet megtervezni. Figyelni kell az embereket. Oda kell figyelni rájuk, hogy megvédhessük őket, mert nem mindig tudják, mi jó nekik. Megjavíthatunk valamit, nem egy biciklit, hanem nagyobb dolgot. Megjavíthatunk egy embert.”

Hiszek abban, hogy a nagy reformok alulról kezdődnek és ha mindenki saját területén, magában kell elsősorban változnia, változtatni, hogy jobbá tudjuk  formálni nem az egész világot, hanem csupán a sajátunkat…és a körülöttünk élő emberekét. Hogyan is kezdődött el az add tovább mozgalom? Nézd meg a filmet és megtudod!

Cikk: A hét lelki főbűn, ami megbetegít (www.pszichologia.com)

Tudjuk azt, hogy gondolataink hatással vannak a szervezetünkre, emiatt érdemes odafigyelni azokra a jellembeli tulajdonságainkra, viselkedésekre amelyek káros hatással lehetnek az egészségünkre, mint cinizmus, céltalanság, aggódás, önkontroll hiánya, szorongás, lehangoltság, idegeskedés.

Elgondolkodtató annak a kutatásnak az eredménye, amelyet egy 900 fős csoporton végeztek, miszerint  a lelkiismeretes emberek 2-4 évvel tovább élnek, mint az impulzívak, akik hajlamosabbak például a dohányzásra és a túlzott alkoholfogyasztásra. A lehangolt emberek pedig többszörösen hátrányban vannak, mivel az ún. D-típusú (azaz rossz közérzetre és érzelmi gátoltságra hajlamos) személyiségű emberek korábban halnak meg, mint jókedélyű társaik. A többi főbűnre vonatkozó információt elolvashatjátok a cikkben.

Ezen a héten a blogolvasók & hallgatók javaslatára a segítésről fogunk beszélgetni. Reményeim szerint körbe fogjuk járni azt, hogy mi az igazi segítség, milyen helyzetben hogyan tudunk a leghatékonyabban segíteni.

van ez a mondás: “Ne halat adj az éhezőnek, inkább tanítsd meg halászni!” Erről mi a véleményetek? Hogyan lehet ezt megoldani?

másik kérdés: érzéketlenek vagyunk-e akkor ha azt mondjuk nem tudunk segíteni vagy őszinték?

másik témánk a pszichiáter vs pszichológus. mikor forduljunk kihez, melyik szakember mit csinál? igaz-e hogy csak azok mennek pszichológusnak, akiknek lelki problémáik vannak, és azok pszichiáternek, akik amúgyis “bogarasak”? vagy az az igaz, hogy a szakembernek nem lehet baja, hiszen kezében az összes eszköz a megoldásra?

várjuk a véleményeket, hozzászólásokat.

eheti nyeremény:

Film: Hétköznapi menyország (2004, rendezte Kay Pollak)

Daniel Daréus egy sikeres, de kiégett karmester. Amikor már nem bírja tovább, felad mindent és visszatér a gyökereihez, abba a kisvárosba, ahol született. Egy nap felkérik arra, hogy vállalja el a templomi kórus irányítását. A csütörtöki dalolások, mintha terápiás ülések lennének, vagy akár egy önsegítő csoport, ahol dalolgatás közben mindenről és mindenkiről sok minden kiderül…

A kórustagok megtalálják a hangjukat és saját magukat. Elkezdenek asszertíven kommunikálni, énközléseket mondani, érzéseket felvállalni. Egy csapatépító tréning dinamikáját láthatjuk szemléletesen ebben a folyamatban, a Tuckman féle csoportfejlődési szakaszokat: Forming (tájékozódás) – Storming (strukturálódás) – Norming ( munkafázis) – Performing (eredmények felmutatása). Először a csapattagok megismerik egymást és a feladatokat, majd különböző ötletek ütköznek, ellentétek alakulnak ki. Végül megtanulnak alkalmazkodni egymáshoz, közös szokásokat alakítanak ki, ami következtében javul a motiváció és elkezdenek csapatként dolgozni.

A láthatáron a fehér hó, a búzaszálra tüzött kottalap, Gabriella dala, az énekpróbák, a biciklis jelenet mind-mind olyan mozaikok, amiből összeáll a film, ami a hitelességről és ennek kereséséről, az egyszerű percek öröméről, az érzelmi intelligenciáról szól. Zene, ölelés, hangok, érzések…és az az önfeledt öröm, amivel Darius végigbiciklizett a záró jelenet előtt a kisvárosban. Magammal viszem azt a percet örökre.

Könyv: Echtegoyen, Alain: A hűség ereje egy hűtlen világban (Háttér Kiadó, 2008)

„Az a szabadság, amely visszaadja a modern hűség értelmét, mindig megengedi annak elhagyását is. Már semmi sem visszafordíthatatlan többé. [...] Az igazi hűség nem törődik a hűséggel. E szabadságban rejlik az ereje.” A francia filozófus értelmezésében a hűség bizalom, megbízhatóság, szabad választás kérdése, amit ki kell érdemelni. A hűség döntés valaki vagy valami mellett: őt választottam, elkötelezem magam mellette.

A saját értelmezésemben a legfontosabb az önmagamhoz való hűség, aminek első lépése az önismeret és önelfogadás. Amennyiben álarcokat hordok, mivel azok szebbek, mint a valóságos arcom, akkor ezekhez kezdek hűséges lenni. Az az ember nem tud hűséges lenni önmagához, aki nem szereti önmagát. Amolyan “márais” kérdésekkel van tele a könyv, amelyeket saját magunknak, egész életünkkel, viszonyulásmódunkkal kell megválaszolnunk: “A végén, mindennek a végén élete tényeivel válaszol a kérdésre, melyet a világ olyan makacson intézett hozzá. Ezek a kérdések így hangzanak: ki vagy?…Mit akartál igazán?…Mihez voltál hűséges és hűtlen?…Mihez vagy kihez voltál bátor vagy gyáva?…Ezek a kérdések. S az ember felel, ahogy tud, őszintén vagy hazugon., de ez nem nagyon fontos. Ami fontos, hogy a végén egész életével felel.” (Márai)

Cikk: A mi kis életünk (http://www.pszichoterapia.tenyek-tevhitek.hu/a-mi-kis-eletunk.htm)

Miért van az, hogy mindenki jót akar, mégis a dolgok mégis rosszul sülnek el? Ha alapaxiómaként abból indulunk ki, hogy amit a másik tesz, annak alapvetően pozitív az értelme, akkor a mi kis életünket is megváltoztathatjuk. Hogyan? Olvassátok el Szendi Gábor blogján található írást.

szerdán a Pszichotrillákban meghallgathatjátok a dr. Vekerdy Tamással készült exkluzív interjút!

mert itt járt, csak nálunk, csak nektek:-))

a bizonyíték:

Meglepő módon, ismét szerdán, d.u. 7-től Pszichotrillák:-)

Témáink a következőek lesznek:

találkozások – milyen fontos, igazi találkozásaink vannak? lehet-e egy bizonyos kor után olyan találkozás az ember életében ami sorsdöntő? vannak-e egyáltalán sorsdöntő találkozások? neked milyen találkozásaid vannak?

védekező mechanizmusok – mint például a projekció, amikor valamit nagyon utálsz magadban és és másban látod csak meg. te szoktál projektálni? észreveszed miután megtetted? Annával végigvesszük ezeket az énvédő mechanizmusokat, megnézzük hogyan működnek ezek a gyakorlatban, hogy felismerjük a helyzetet.

várjuk továbbrais történeteiteket, hozzászólásaitokat, mert játéék az éééleeeet….:-) vagyis folytatódik a blogos játékunk.

ezt a könyvet Brigi nyerte meg:

a következő könyvet pedig bárki megnyerheti csak annyit kell tennetek, hogy kommenteltek lelkesen. A Pszichotrillák adásában jövőhéten szerdán sorsoljuk ki a nyertest.

a kommentek bármilyen témában születhetnek, eddigi postjainkhoz is hozzá lehet szólni, de jöhettek témajavaslatokkal is, vagy saját élményekkel.

jó játékot:-)

u.i.: a könyveket a Kulcslyuk könyvesbolt ajánlja fel.

ma esti adásunkban Dégi L. Csaba lesz a meghívott szakértőnk, ő drogprevenciós szakember, és lehet neki kérdéseket feltenni. akár itt, ezen a felületen kb fél 7ig, vagy adás ideje alatt smsben vagy messengeren.

kérdezzetek nyugodtan:-)