Kezdődik a júliusi játékunk. Ebben a hónapban Kovács András Ferenc költő kérdésére kell válaszolni, mely így hangzik:
Könyvvel utazni, avagy csak a könyvben utazni… Melyik szebb? A legjobb hozzászólást pedig 12 remek könnyvel díjazzuk :
1. Bodor Ádám: Vissza a fülesbagolyhoz
2. Albert Camus: A száműzetés és az ország
3. Paul Celan: Nyelvrács
4. Gustave Flaubert: Bovaryné
5. Seamus Heaney: Hűlt hely
6. Franz Kafka: Elbeszélések
7. Kosztolányi Dezső: Összes versei
8. Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában. Swann
9. Weöres Sándor: Egybegyűjtött költemények I.
10. Weöres Sándor: Egybegyűjtött költemények II.
11. Weöres Sándor: Egybegyűjtött költemények III.
12. Závada Pál: A fényképész utókora
Ki ne szeretné ezeket a könyveket a könyvespolcán látni és elolvasni? Na, ugy-e? Tehát játékra fel!
Könyvekben szoktam utazni, de ha utazok, nem viszek soha könyvet (max verseket a fejemben). nincs az a könyvremek, ami többet érne egy töltés menti pipacsnál.
könyvvel. kívül-belül. ki-be járkálva közben. két világ több, mint egy. hát még a harmadik! amit (de)formál a másik kettő. (minden világok látására vágyom én, meglepetés e költemény? ugyan, dehogy.)
(és mégis: mi az, hogy ‘csak’?)
Utazni könyvben? Hát ez csodálatos!
Könyvben utazni számomra azt jelenti , hogy egy fantáziadús világ körbeutazására nyílik lehetőség, és oda is eljuthatunk ahova egyébként a könyvvel a táskánkban nem tudnánk. Könyvel a kezünkben álomvilágból egy másik álomvilágba juthatunk el, csak egy kis fantázia kell.. Én ezt az utazást választom. Ha nem hiszed próbáld ki!. Megéri
a választás szűkít.. a triviális utazásának művészete könyvvel, könyv nélkül egy közeli csoda.
Ki tudja, mikor ki utazik, mikor ki miben utazik, mikor utazik ki miben? Az eltűnt idő nyomában-ban:) Proust is utazik, Swann is, az időben is, a nyomában is, az emlékeiben is, az élményeiben is, a valóságban is, a vágyban is, a tapasztalásaiban is és azokban is, amikről csak szerette volna, hogy a tapasztalásai legyenek, illetve szerették volna mindketten… Lásd még: a lepke őt és mindhármunkat én.
Amikor a könyv megfogja kezed és azt mondja: “Gyere velem!”, akkor már elkezdődik az utazás. Beszélgetünk és együtt utazunk egymás világában.
Könyvekben utazom, és – igen – néha kö(ny)vekkel a “zsebemben”. A minap a Székelykő csúcsán mondtam magamban: nem hiába választották annyian az élet metaforájának az utazást, az utat, az ösvényt, a cél fele felfele vezető utat. A könyvek az élet utazásainak tapasztalatait sűrítik. Ahogyan Claude Roy mondta: “Az irodalom teljesen haszontalan. Egyetlen haszna, hogy élni segít.”
Mikor egy szeptemberben rámtelepedett a “munkanélküli- frissdiplomás” könnyes-taknyos-depresszió, őszinte gyűlöletettel viseltettem mindenféle kikapcsolódást és ellazulást célzó világjáró tevékenységgel szemben. Hazavonultam a 22 év alatt gondosan kimelegített vacokba, és három napot töltöttem Victor Hugo Nevető emberével. A katarzis könnyen rátalál az emberre, ha amúgy semmi egyéb dolga nincs. És az utazás dühítő, ha közben a gravitáción kívül bármi egyéb vélt vagy valós megoldandó feladat súlya nyomja lefele a hátizsákot, a horgasinamig vagy még annál is mélyebbre. Egyébként ez a tizenkét könyv kiválóan orvosolná a bércsökkentés okozta traumákat az elkövetkezendő félévben. Tömbösítve olvasva, házastárssal megfelezve, kétszemélyes családi nyaralás. Egyértelműen szebb. Mondjuk, kicsit nehéz lesz fényképekkel hitelesen dokumentálni iwiw-en…
könyvből nem könyvből én megsodrom, az izzó parázsra koncentrálok, égnek az olmozott betűk, kezdődik az utazás. naná hogy könyben utazom, antikváros vagyok, de ilyenkor lehetnék bálnavadász is, főleg a gyilkos bálnák, azokat szeretem. hát kemény ez a köny, rágja a torkom, nem semmi azért az olommérgezés sem. nem ám pedig aranyban is utazhatnék egy jó ideje, ha akarnék. de nem akarok. ahány pöcs annyi arany. bováryné meg bekafhatja…
Könyvvel utazni: egy meghatározott állomás felé. Könyvben utazni így sosem lehet. Könyvben utazni az értelem folytonos keresését jelent. Könyvben utazni tehát modernitásunk fundamentuma. És ki elveti a könyvben utazás lehetőségét, az önnön modernitását dobja el…végső soron önnönmagát tagadja.
2 in 1
Ha magába szippant egy könyv (többnyire regények képesek erre), akkor mindenhová magammal kell vinnem: a budira is, pedig nem szokásom ott olvasni, a játszótérre is, a gyerek néha fél órán keresztül homokozik, a 30-as buszra is magammal viszem, pedig ott sokszor szuszogni sem lehet, de ki tudja, talán éppen most kifogok egy üresebb buszt, talán le is ülhetek, s akkor még 10 percet olvashatok, vonatútra mindenképpen. Csak autózás közben lehetetlen olvasni, mert mindig, de mindig rosszul leszek. Olyankor én is az útszéli ripacs pipacsokat bámulom.
borges- és kafka-világokban lehet utazni, azok vannak elég komplexek, hogy beszippantsanak egy pillanatra. hosszú buszozásokat szívesen váltok ki velük.
Biztosra veszem, hogy “csak a könyvben utazni” elég gáz, habár utazása és könyve egyaránt válogatja, nemhogy az egy-én.
Támasznak, az életben vagy a csík-bp koronán utazva, talán jó, ha van könyv is, de az ember “csak egy darab hús és két szöme” — nem jó túl sok kacatot cipelni.
Könyvvel utazni: nem; kevés, rövid és jó könyvvel kell utazni, mert utazni/hajózni necessze eszt.
btk
“A bolt fölött szerettük egymást a szűk szobában:
két végleg meztelen lény, vonagló test a bűnben,
rossz vérrel lüktető hús, hörgés rángó vaságyon.
Alattunk használt könyvek vad összevisszaságban –
több mázsa rég halott papír, csak olcsóbb kiadások,
díszes szemét, kacat, lom, kimustrált semmi dolgok.
Eladhatatlanok már, eladhatatlanok mind.”
Csak a konyvben utazni olyan, mintha a szerelmes verset vagy regenyt valasztanam a szerelem helyett. De ha mindenhova elutazhatnek, ahova szeretnek, es minden elmenyt megelhetnek, amire vagynek, akkor sem mondanek le a konyvrol. A konyv olyan elmenyekkel, tudassal ajandekozhat meg, ami esetenkent sokkal tobb barmilyen gazdag elettapasztalatnal.
Eddig többet utaztam könyvekben, beleképzeltem magam, főleg kiskoromban, egy szereplőjévé képzeltem magam és a többi szereplővel együtt izgultam hogy vajon mi lesz. Könyvel akkor érdemes utazni, ha unalmas az utazás, a jövőben ezért inkább könyv nélkül szeretnék utazni, és a jó könyveket meghagyni esős délutánokra.
az a baj, hogy nekem ezek már megvannak.
Egy könyvben vagyunk benne mind (és hogy ez az egy ugyanaz, avagy mindenkinek más, megmondani lehetetlen)
Szeretteink külön fejezetben
Hol új oldalt, hol csak új bekezdést,
Néha spáciumot, néha sajnos új könyvet kényszerít ránk
Az Élet, és felrakva mind életeink ama közös polcra,
Miben kering oly sok elveszett lélek, bús szerető,
Ajtóküszöbön alvók, kiszorítottak, mégis-keringő,
Némelyek több könyvben: ugyanazon személy több alakban,
Ovidusnál olvashatsz róluk, az Átváltozásokban,
Vagy vedd elé Kafkát, ki egy rovarrá változott,
Vagy szállj alá Dantéval, kísérjen utadon Vergiliusz,
Pokolnak mind a kilenc körébe,
Mert egy könyvben vagyunk benne mind,
Utazva szertelen, egymás felé, egymástól messzi el,
Kitekintve néha a Lapok közül, hogy
A könyvfedél nem-e a végső szemfedél.
Kapja nelli a csomagot!
)
övé a legkeleteurópaibb mondat
A ketto szerintem nem egeszen szetvalaszthato. Mindennapi tapasztalatainkat folyamatosan hasonlitjuk, osszevetjuk az olvasott, esetleg hallgatott vagy filmben latott tapasztalatokhoz, ugyanakkor mikor konyvben utazunk (es nem konyaruskent:P )akkor az addigi tapasztalatainkat hivjuk segitsegul, hogy megertsuk vagy el tudjuk kepzelni a leirtakat. A konyv egeszen maskepp segit hozza uj elemenyekhez mint a mindennapi tapasztalataink. Mindketto szegenyes a masik nelkul.
A könyv
vitt magával, előbb vonat, aztán repülő és hajó,
szememben a sziget fénye, a nőm a majómra hajolt,
körbendongtuk a tereket, valóban kék volt a kék, és
mész a házakon a tető, a haza mint tejút, fényév
csóváján a messzi sötétben lapult, röpített a könyv,
fújt a szél a szigeten, és a lazac rózsa, elöntött
a könny, amikor kaprosan a tányéromba hevert le.
néztem a könyvet, rongyos volt és sárga, mikor keblemre
szorítám, álomban szemem, kő lett markomban a méreg,
biz a szigetre sem veled, sem mással, sohasem érek,
és rágta az oldalam évekig, nézett a polcról rám,
időnként megsimogattuk, előbb én, aztán az arám.
egy napon kihúzták a nevemet, megnyertük az utat,
amikor a cipőm tele lett, ígyhát fejben, én buta,
gondoltam a könyvre, hogy majd a zsebembe bújva vezet,
röpít, de a polcról estére egy új könyv nézett szemet.
elindultunk, koszos a vonat, légüres terek és komp,
a szigeten vihar, az asszony csapkod, semhogy dorombolt,
a könyv pedig sikken a zsebben feszít, egy halászcsárda,
be kell térni, és ettünk, a szék is benne volt az árba’,
a halnak nem volt íze, de a könnynek, mi az orromból
torkomban köt meg, mikor fölém dőlt a görög fogorvos.
rohantunk át a falvakon, koszos minden és zavaros,
egymásnak estünk fáradtan: hát go, menjünk már haza most.
u.i.
néztük a tüzet, mikor könyveket égettünk a polcról,
csak egyet hagytunk meg, mi rongyos volt, folt hátán a folttól.
Láng Zsolt szerint a könyvekkel mindent lehet csinálni, egyet nem: kézen fogni őket. Ebből adódóan könyvvel utazni sem igazán lehet. Viszont kézen fogni valakit, és belépni vele egy könyvbe: az egyik legnagyobb élvezet.
Akár könyv, vonat,
Vagy szele nyárnak: csoda –
Az úton hever.
Csak a csendek holléte különbözteti meg a kettőt. A könyvvel utazáskor a hangok kívülről környékeznek meg, te hallgatod, és néha élvezed, hogy épp elnyomják a belső harsogást. A könyvben történő utazáskor egészen máshová helyeződik a harsogás, az artikulált és artikulálatlan hangok egyvelege, míg lassan körvonalazódni kezd valami: igény a még több csendre. Nem egyértelmű, hogy melyik szebb, a csendmércénktől függ, hogy melyik hangsúlyosabb.
a 80-as evekben volt egy osztalyfonoknom, az altalanos iskolaban. O azt mondta mindig, hogy beutazta az egesz vilagot, mindenhol jart…konyvben…. Nem volt teljesen boldog amikor ezt meselte. Ugy gondolom a ket dolog kozott van egy elemi kulonbseg: a konyvben utazo egy kicsit frusztralt, egy kicsit boldogtalan, nem szabad ember. A konyvvel utazo egy szabadabb ember (ha van ilyen), boldogabb. Emiatt ma, ebben a koromban, ezt merem allitani: konyvel utazni szebb.
mennyi sznob ír ide
Könyvből könnyű jointot sodorni. Vagyis a válasz: könyvvel utazni.
Konyvvel utazni = 2 utazas. Akcios, ketto egyben. Alternativa. Ha nem citytour, akkor szivtipras, ha nem offroad akkor esti mese.
Konyvben utazni = Menekules (vagy szarnyalas). Barmikor. Egyedul.
Talan az elsoben tobb az orom.
Mindkettő csodás könyvvel is, könyvben is.
réderke: mindenki szeret ingyenkönyvet kapni
legalábbis azok, akik el is olvassák (vagy csak tetszik nekik, hogy ott vannak a könyvespolcon).
sose tudom már meg, könyvön kívül utazni milyen…
könyvben utazni, noha az is remek dolog, de inkább csak egy olcsó és egyszerű megoldás, ami elvarázsol ugyan más világokba, de ha az egyszer balra fordul, te nem indulhatsz jobbra…
Könyvvel utazni pedig csak akkor érdemes, ha autópályán vagy hasonló unalmas terepen kell átvergődj, de mindenképp, ha utazol, nem lehet egy könyv a legfontosabb. Ha mégis az, akkor fölösleges az utazásra pénzt költeni.
Ez attól függ. Mint tudjuk, egy könyv igazából akkor kezd élni, ha megtesszük az első lépést felé, leemeljük a polcról pl. Addig csak egy tárgy. Ha az első lépés megvan, akkor valamilyen módon biztos, hogy megszólít, és itt megint rajtunk múlik, hogy (meg)akarjuk-e hallani, amit mondani akar vagy nem.
Mindkettő igaz. Könyvel utazni éppolyan izgalmas lehet, mint könyvben utazni, hiszen ez utóbbinál az olvasó pontos adaptációt készít az egészről magának.
Tovább is van…mondjam még?
Szinte minden prózával úgy járok, hogy megértem, hová akar kilyukadni, de olyan szájízzel maradok, mintha valamit rosszul csinált volna a szerző. Minden tiszteletem a szűk kivételé.
Adi
Könyvben utazni annyi, mint magamhoz nyúlni.
Könyvvel utazni annyi, mint egy nővel lenni, de egy másikra gondolni.
Bár nyilvánvaló, hogy mindkettő megalkuvás, én inkább az előbbit részesítem előnyben, mert szeretek utána tiszta lelkiismerettel olvasni.
Bárhogy is történjen – irodalmon vagy poros utakon keresztül – annyi bizonyos, hogy rövid időre terek rajzolódnak ki, amit aztán benépesítenek mindenféle alakok, titkok, történetek, múló hangulatok.
enigue,
egy fáradhatatlan utazó
Nem egy es ugyanaz a ketto?
A fotográfus hosszú útra indult. Képeket és leírásokat talált egy könyvben, azok nyomába eredt. A képek (h)egységekről meséltek, az útleírás pedig (lelki) egységekről. Belső földrajz, külső lélektan. A könyv feléig ért, amikor a vendégházban, ahol éjjelre fáradtan betért, különös könyvtárra bukkant. Az utazók (úti)könyveiket kicserélhették olyanokra, melyeket az előttük ott járók hagytak ott. Kicserélte, egy véletlenszerűen leemelt könyvre. Másnap, már úton döbbent rá, hogy egy teljesen üres könyvet választott magának. Onnan kezdve ő írta tele az oldalakat, és ő ragasztotta bele a képeket. Ha megtalálod az enyémet, folytasd.
Könyvben utaztam
Esténként könyvet
Szorongattam
Utamat megírtam
Út írta arcomat ilyenre
Üres mosolyba verve
Vándorolni mindig csak szépen
Ahogy egy jó könyv táncol
A kézben, az esti fényben
Jó könyv az, mit a végén menten
Elölről kezdenél. Igaz út az, minek
Végén újra csak mennél
Csak mennél
Attól függ, ki vezet.
a lényeg, hogy nem én nyertem. shit
Könyvvel utazni vagy könyvben utazni valójában majdnem ugyanaz. Amint felütök egy könyvet, már elkezdek vele, és nem csak benne utazni. Ha engedi.
Az, hogy esetleg olykor magam is utazom közben, csak egy véletlen adalék, amely nem tesz hozzá, de nem is vesz el az utazás értékéből. Ezen világok között nincs átjárás. Így van több életem.
Kedves barátaim nekem a válasz nagyon egyszerű és egyértelmű: ” KÖNYVBEN UTAZNI ÉS KÖNYVVEL “. Ime a magyarázat: miondenki azzal utazik ami neki a legkedvesebb, legkellemesebb. nekem nem nehéz a döntés, hogy a civilizáció sulytotta szeméttel ékesített tájat mustrálgassam vagy elmerüljek egy jól megválasztott utitárs lelket gazdagító mondanivalójában. Amióta egy könyvtárra valót elvesztettem, – pedig minden kötetet megéheztem – azóta a könyvek mégértékesebbek. Én így éltem le eddig is a mgöttem álló hat és fél évtizedet, ebből negyvennégyet a Pece-parti Párizsban ahogy Ady nevezte anno úgy száz évvel ezelött.
ki nyert?