Az otthonszülés mellett rengeteg pozitív és negatív érvet szoktak felsorakoztatni. Van, aki a kórházban érzi biztonságban magát, és van, aki otthoni környezetben szintén egy szakember keze alatt. Egy anyuka, egyben pszichológus mesél, miért választaná következő alkalommal is az otthon szülést.

„Az első gyermekemet Tamást itt Vásárhelyen szültem kórházban császármetszéssel, és a másodikat Pétert szültem otthon.” – meséli Réka.

Pontosabban otthoni környezetben szült, hiszen Romániában még nem elterjedt módszer. Mondhatni még nem is kérdés, hogy kórházba vonuljon vagy sem szüléskor az anyuka.

„Hát több szempont volt. Az első, hogy Tamás akkor másfél éves volt, nem akartam itthon hagyni, és kórházba vonulni több napra, mert egész várandóság alatt szoptattam Tamást, és akkor arra gondoltam, hogy ez neki igen csak nagy trauma, hogyha több napra elhagyok egy szopós gyereket, és akkor ezzel kényszerül leválni. A másik pedig, hogy a két gyerek között nem volt két év, nagy valószínűséggel császármetszés lett volna a második szülésből is, mert Tamást, amikor szültem, hosszanti vágásom volt.”

Ilyen vágással pedig már nem ajánlatos természetes úton szülni, hiszen könnyen kiszakadhat a hasfal. Ezért javasolta az orvos a császármetszést. Az első alkalom kellemetlen emlékei viszont erősebbek voltak. Így Budapesten, otthoni körülmények között, a családdal együtt élték át a születés élményét. „Annyira fontos, hogy az anya, de az apa is biztonságban érezzék magukat. Ez egy kulcsfontosságú dolog, hogy ők abban a környezetben azt érezzék, hogy ők abban a helyzetben biztonságban vannak."

Hogy miért érezték biztonságban magukat? Egy hat napos tréning előzi meg az otthon szülést:
„Ezen a hat napon keresztül tulajdonképpen felkészül a pár, hogy mi fog vele történni. Felkészül arra, hogy mi várható a vajúdás alatt, milyen az újszülött, mit kell vele tenni, mit kell a köldökével tenni, miután megszületik, milyen kellékek kellenek a szüléshez. Éppen ezért tehát nagyon kevés váratlan esemény jöhet közbe, ami tulajdonképpen megzavarhatja a szülést.”

Persze komplikációkkal mindig számolni kell. Ezt a szülők is képesek felmérni. A bábának meg egyenesen kötelező. Ő akkor avatkozik be, amikor a család úgy érzi, segítségre van szüksége. Az pedig feltétel, hogy csakis olyan esetben szülhet otthon az anyuka, hogyha autóval vagy mentővel öt perc alatt kórházba szállítható. A kórházi szüléshez hasonlóan itt is lehetőség van a gyermek szívhangját hallgatni:

„Ellenőrizték a gyerek szívhangját, de hogyha úgy látták, hogy csökken, akkor az volt a megoldás, hogy pozíciót változtattam, tehát érdekes volt, hogy amikor térden állva akartam szülni, akkor valahogy a gyerek nem szerette, de állva szerette, guggolva szerette, akkor azokat a pozíciókat részesítettem előnyben, tehát akkor az volt a megoldás.”

De más kellemetlenségtől is megszabadult ezzel a szülésformával Réka:
„Semminek nem kellett megfelelni, nem volt ez a kecske, ez a szülőasztal, amire muszáj felmászni ha akarom, ha nem, nem vizsgálgattak.”

Ezzel szemben egy meghitt hangulatban mehetett végbe a csoda.
„Az egész családnak, a férjemnek, nekem is, Tamáskának is egy hatalmas közös élmény, hogy nem voltunk szétszakítva, az első perctől együtt volt a család, és akkor hát Tamásnak is nem volt trauma, hogy elmentem egy hétre, és ráadásul egy kistestvérrel térek vissza.”

Hogy Rékának miért volt szüksége annyi szeretetre és bátorításra? Ezt is megtudtuk:
„Én hatalmas halálfélelemmel szültem a második gyermekemet, mert aki császárolt engem, itt, Vásárhelyen, azt mondta, hogy ha megpróbálom megszülni a második gyermekemet, akkor meghalok, mert kihasad a hasfal. Féltem, mert ott volt a másfél éves gyermekem is.”

Ezek után legközelebb is az otthon szülést választaná. Persze a nézeteit nem erőlteti senkire:
„Mindenki oda menjen, ahol biztonságban érzi magát. Van, aki a kórházban érzi magát biztonságban, az oda menjen. Én úgy érzem magam biztonságban, hogyha mellettem van a férjem, hogyha nincsen kecske, nincsenek műszerek, nincsen stresszelő tényező, szívesebben szülnék egy olyan helyen, ahol köztes megoldás van, de mivel ez egyelőre nincsen, én ezt választom.”