Ha azt hallja: Antikvárium, biztosan maga elé képzeli a megbarnult papírlapokat, azok illatát, és hangulatát; a pult mögé pedig egy jó kedélyű, nyugodt urat – magát az antikváriust. A mi könyvkereskedőnk, Röser Ferenc, vele beszélgettünk.

„Egyetlen trükköm, hogy megtartsam a vendégeimet, hogy mindenkivel, ha kell, személyesen is szóba állok. Nagyon szívesen beszélek a könyvekről.”

Egy antikváriusnak ugyanis nincsen túl sok marketingeszköz a kezében. A régi könyvekre meglehetősen nehéz reklámkampányt kitalálni.

Röser urat arról faggattuk, helyén valónak tartja-e a hazai antikváriusok aggodalmát, miszerint egyre kevesebben térnek be hozzájuk.
„Az utóbbi időben nagyon visszaesett az eladás. De nem mondhatnám, hogy csak a használt könyvekre vonatkozik. Mivel az üzletben új könyvek is vannak, sajnos ez a folyamat lejátszódik az új könyveknél is, mind kevesebb példányt lehet egy könyvből eladni.”

Valóban kevesebbet olvasunk? Vagy egyszerűen más csatornán szerezzük meg ugyanazokat az információkat? Gondolkodás nélkül rávághatjuk a választ: az internet. Röser úr szerint a fiatalok még nem tudják értékelni azt a fajta élvezetet, amelyet egy könyv olvasása, lapozgatása nyújt.

„Lehet, el kell teljen még pár év, hogy rádöbbenjenek, hogy milyen nagy különbség van aközött, hogy kinyitom az internetet és kényelmetlen helyzetben ott búvárkodok. Persze sok mindent meg lehet kapni. De azt az érzést, hogy leülök kényelmesen, és átadom magam egy nyugodt olvasásnak, azt az internet nem tudja megadni.”

A könyvolvasás tehát még manapság is olyan élvezet, amelynek rituáléja van. Egy tea, egy fotel, olvasó lámpa és kényelem.

Egy könyvnek magát kell eladnia – véli a kereskedő, és hozzáteszi: még mindig a 20-30 évvel ezelőtt megjelent könyvek, főleg a magyar klasszikusok adják el magukat a legjobban. Hiába a nagy felhajtás, reklám, a kortárs szerzők nem fogynak annyira, vélhetően az árak miatt.

De lássuk, kik járnak antikváriumba:
„Vannak az idősebb korosztály, az 50 év felettiek, akiknek az életvitelükben benne van az olvasás, tehát az állandó olvasás, nem egy rapszodikus valami, hanem egy kialakult szokás. Na most ezek tényleg megvesznek régebben is megjelent könyveket, anyagi meggondolásból.” Számukra létkérdés, hogy könyvet vásároljanak. Így nem fontos, hogy új vagy régi, csak olvasható és tartalmas legyen.

A diákoknak szükségből kell könyvkereskedőhöz fordulniuk, mondjuk szakirodalomért, merthogy ezek máshol drágák, és tudjuk: a diáknak soha nincs pénze.
„Megtörténhet az is, hogy Kolozsváron csökkent a fiatal olvasók tábora is. Az egészen fiatal generáció még nem nőtt fel oda, hogy értékelje az internet és a könyv közötti különbséget.”

Nem szabad kifelejteni azokat sem a sorból, akik hobbiból gyűjtik a régiségeket, őket lehetne a vásárlók krémjének nevezni.
„Az antikváriumoknak van egy külön osztálya a vásárlók körében, akik kimondottan könyvgyűjtők. Tehát a régebbi könyveket keresik, a nagyon szép kiadásokat, ritka könyveket, esetleg…, vagy különböző dedikációval ellátott könyveket.”

Az antikváriumnak egyénként is megvan a maga sajátos hangulata. Olyan mintha időutazásban lenne részünk. S ha az ember oda egyszer betéved…