A leves alap fogás, mifelénk a déli főétkezés nyitánya. A leves étvágykeltő, legalábbis a magyar konyháé. A tápérték azonban általában igen kevés benne. Ezért van az, hogy a telítettségérzet kedvéért szénhidráttal, úgymint rántás, laskafélék, vagy zsiradékkal: tejföllel, vajjal sűrítjük. Ez a hagyomány, ezt tanultuk anyáinktól, nagyanyáinktól. És úgy tűnik, nem nagyon akarunk szakítani vele.

„Bemegy az ember egy erdélyi étterembe, ugyanazokat kapja mindenhol. Két vagy három leves van az étlapon. A csorba és az egyéb.”

A vendéglátóiparban jártas Váradi János gasztronómiai szaklapíró szerint a tájékozatlanság és a szakmai tudás hiánya ennek a fő oka. És a felfogásé, hogy: „… legyen nagyobb választékom.”

Hiányoznak a krémlevesek. Nem csak az étlapokról, a háztartásokból is. De vajon mi ennek az oka?

„ Az újdonságtól való félelem.”

A krémleves tény s való, elég messze áll tőlünk. És nem azért, mert francia földről származik. Egy rögtönzött közvélemény-kutatás … és íme a valósághűnek is tekinthető válaszok:

– mert köze sincs a hagyományos koszthoz
– mert sűrűsége miatt nem tudjuk, nem látjuk, mit is eszünk valójában
– mert bajos az elkészítése
– mert a műízű porlevesek ugranak be azonnal róla

Vegyük sorba mindegyik állítást. Hagyományosnak tényleg nem mondható, hacsak rá nem jövünk, hogy tulajdonképpen olyan tartalmas, mint bármelyik főzelék, csak hígabb kivitelben.
Az, hogy sűrűsége miatt tartalma nem látható, csak izgalmassá teheti, és az ízekre irányítja a figyelmet.
A bajos elkészítést legfennebb a botmixer összeszerelése jelentheti.
A krémleves instant formában jött előbb hozzánk. Ez igaz. Innen eredhet legtöbb félelmünk, ellenszenvünk. Tudják: elő a tasakot, bele a forró vízbe a tartalmát és máris kész az ebéd… Sorolhatnánk előnyeit: az időspórlást, a kisujjas technikát, az el nem rontható végeredményt… De a műízt akkor sem tudjuk feledtetni. Megnyugtatásul: „Hogyha kellő minőségű alapanyagok vannak, akkor nem kell előhozni a porlevest.”

A sokféle nyersanyag, amiből készíthető, még csak-csak beszerezhető, de :

„Például krémleveseket általában cipóban adják ki. Na most azt a minőségű cipót nem lehet beszerezni, amiben megmarad. Ugye ez úgy működik, kiszedik a belét, beteszik a sütőbe, kicsit megkeményedik, és beleöntik a krémlevest, és abból eszik. Ez egy teljesen más, vizuálisan is teljesen más élmény, hogy kenyérből eszem meg a levest. Itt már hiányoznak alapanyagok, hiányoznak láncszemek.”

Persze, ha jól el van készítve, vélhetően nem kerül sor tányérdobálásra. Fő a leves, és az egészség!
„Igazából táplálék szempontjából teljesen mindegy, inkább élvezeti érték szerintem, hogy egy mást eszünk.”