Fiatal, közgazdász és költő. Bálint Tamás hétvégén vehette át Marosvásárhelyen a Látó nívódíját. Korábban ő lett a tavalyi Méhes György debütt-díjas is. Tamás még egyetemista korában vetett papírra néhány verset, ebből született A pap leánya birtokostul című kötet.

„Ez az egyik, kötetben szereplő versnek is a címe egyúttal, de én viccesen azt szoktam mondani, hogy ebben benne van egyúttal minden, amivel sok pénzt lehet keresni: az ingatlanüzletelés meg a jó családba való benősülés. De komolyra fordítva a szót, ez egy olyasmit jelenthet, hogy a győztes mindent visz.”

Nem csoda a szoros párhuzam, a fiatal költő közgazdásznak tanul. Azt mondja, soha nem választana egyik vagy másik hivatás közül. A közgazdaságtan jelenti a kenyerét, az írás pedig a kikapcsolódást. Így sosem válik kényszerré az alkotás, sőt: jó kiegészítése lesz egyik a másiknak.

Az első versek megkomponálása után fogalmazódott meg benne a következő mondat: „Elképzeltem ezt a néhány sort egy kötetben, melyet barna csomagoló papírba csavarva cipelek ki a nyomdából az autóig, és életemben először érzem, hogy súlya van annak, amit írok.”

És akkor íme pár sor Bálint Tamástól:

A meg nem nyugvók útja már kiadva, messzire
húzódjon, aki összébb nem – az ultimáta szóla,
akár a füttyögést is elnyomó harang, minek
vörösen elbukott a tornya. Nyárra, virradóra
feltűnik a tenger, s odébb kihalt halászfalu
kis kikötővel, hol a szükségesnél nincs több korlát.
Az áramlat kedvező, és a horgony sincs sehol,
mi a reményt megtartaná, hogy ne bontson vitorlát.

A kötet sajátos jellemzője a líraiság, amely három ciklust foglal magába és :
„egy villonos, Faludy-s figurával indul, de egy everiment bárkiről is szólhatna. Nincsenek helységek meg személyek megnevezve benne, hogy időben is, meg helyszínileg is merre járhatunk.”

Az ihlettől megszállott költőnek – gondolhatnánk – csendre van szüksége. Tamásnál ez nem alapfeltétel: ő zajban is tud alkotni.
„Egy jó alapötlet szükséges, amin aztán ha van időm, dolgozhatok. Egyébként, ha olyan jól sikerül vagy olyan jó dolog jut eszembe, akkor egy lélegzetvétellel is le lehet írni, amin utána még csak csiszolni kell.”

A szakmabeliek elismerése Tamásból vegyes érzéseket váltott ki: ezután már nagyobb az elvárás: megfelelni az olvasóknak és a pályatársaknak egyaránt. De menetel tovább: már készülőben az új ciklus, amelynek megjelenésére még talán két évre van szükség.